Áraink - kastely
„E helyet elbódult szerető keresé ki magának,
És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.
Őt a tavasz, ősz, egyaránt s tél és nyár sírva találta,
Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt.
Nézz be utas, s ha talán elszúnyadt volna, kivánjad:
Álma legyen boldog: élete nem vala az.”
Főmenü: